Szabadnapot venne ki az élet
hallgatna vulkános szívlüktetést
ölelések
finom bársonyos neszét
tegnap és holnap
elfeledést
nincsenek papírlapok
tervek
egymásra rakódott terhek
levetkőződtek
gondok és ingek
székre kerülnek
sorban
csalfa a csend
ringat
mélyebbre vési titkainkat
bánat
sincs
könnyek
alig
csak valami könnyű pára
rakódik ujjam domborulatára
nem várva alkonyatot
párnába süpped arcod
elúsznak hétköznapi harcok
válladat tartom
tenyerem alatt kisimul hátad
arcom bőrödbe fúl
ringató álomba hulló percek
feledni jövőt és múltat
elhagyni
életsatunkat
testet olvasztó csókkal
átmelegedett lélektakaróval
múlik a nap
míg ölelsz
szorítasz
ki tudja idők várnak
nincsenek szavak
azonos mozdulat sejteti mi sajog belül
mosolyod még arcomra esik
szitáló sötét veszi át szívünk zugának fényeit
sóhajjal hálálod elfutó mánk törékeny kincseit..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése