Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 3., szerda

Megállni a szerelemben...


Ébredni
fázósan
nappal szemben
dacoló magányban
zsongító csendben

könnyes utakat elfedő
meghajló rengetegben
megmaradni régi hitemben

kézfogásos révületben
káprázatos reggeleken
megbolondult életemben
létvilágos
jégvilágban
hóvirágos
borzongásban
szemtelenül nyújtózkodó korai rügyes ágban
meglátni
érinteni a békét
csukott szemmel idézni szíved olvasztó kohóját
vágyaim rég elveszített menedékét

magot szórni
almát harapni
fekete madarak hangját kihallgatni
hajók útját sóváran látni
szép
januárban
roppanó léptekkel
havas hegyeket járni

éhezni
szomjazni
vacogva fázni
nehezen cipelt napokban
szerelmedért
tűzzel
széllel
faggyal
dacolva
 konokul
megállni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése