PILLANATKÉP

Roskad a fénytől ez a reggel

lombok zöldje tombolva fest a lomha folyóra mohaszín árnyakat

feledjük az éjszaka súlyát s a kibogozhatatlan álmokat

vékony fonál szőtt hálót nekem

veszteség volt vagy győzelem

felfejteni minek  úgysem érthetem

csak

nézem

nézem

a

nyárfahabos vizet s ahogy egy éhes madár a nedves fűben tipeg

ringó ágak intenek az ébredő világnak

habfehér sirályok messzeségben szállnak

május végi hosszúra nyúlt vakáció

így

is

jó

aprócska fehér pille libben s tűnik el

fut az idő feledni kell

pillanatkép

zöld rebbenéssel érkezik a szél

fáradt terhét cipelő felleg fakul

itt már nem a csend az úr

madarak röppennek fel

parányi test gyümölcsöt csippent a cseresznyefáról

virágtenger

sárgából

fehérből

és

sóhajos lilából

tenyérnyi helyet keres a nap hogy nevessen

ezt

a

korai órát így is úgy is szeressem

 sugaras melege

vállamon remeg

nekünk küld milliónyi boldogságjelet

nyurga íriszek

tavaszi csodák

feketerigó billeg kerítésünk vén akác oszlopán

kertemet füttyjel hasítja szét

szédületes metsző hang

élni

jó

élni

szép

tüskés bogáncsok között cikkanó fény útra csábít

csillanó tótükörben  álmos béka ásít

alszanak még az aranyhalak

tavirózsák vörösesbarnán terpeszkedő vaskos levelei alatt.

 (Emléknap - május 26.)