Tulik....

Most, hogy az ablakom előtti kedves lila csoport utolsó szépséges tagja is búcsúzni készül beváltom a magamnak tett ígéretemet és összegyűjtöm itt a tulipánokat.
Március 28-án találtam rá - kertem eldugott zugában - az első sápadt kis  szirmokra, aztán szinte naponta kényeztettek szebbnél szebb színekkel.
Anyám kedvence volt a tulipán (is)!
Persze minden virágról eszembe jut ma is, s minden új szirombontónál rá gondolok.
Volt úgy, hogy 1200 piros tulipánt számláltam meg nála egyetlen napon.
Fővesztés terhe mellett lehetett csak egy csokorra valót leszedni, de sokszor voltam dühös rá emiatt.
És most?! 
Én sem viszem be a vázába, nem díszlik az asztalomon. 
Kinézek és látom a tavaszi ragyogásban,  ahogy a szélben ringatóznak az utolsó szálak.
 A tulipánok helyét elfoglalják az íriszek, liliomok, margaréták...
De az én szívemben különösen fontos az a boldog perc, amikor tél múltán azt a kis pirosat megtalálom, aztán jönnek karcsú fehér hercegnők, dús pirosak, szelíd rózsaszínek, életszépséget hirdető sárgák, narancsok, feketések és fájdalmasan szép, búcsúzó lilák.

 

Kitartó! Tizenháromból már egyetlen.

Az utolsó parányi bimbó.

Remélem nem maradt ki egyetlen szépség sem! Nehogy még a végén sértődés legyen!
Jövőre találkozunk!
Ígérem ősszel tovább bővítem a skálát.

Tavasz - életszerelem!
https://partfal.blogspot.com/2017/04/tavasz.html

Emlékeztetőül így néztünk ki 11 évvel ezelőtt!