ANDRÁS NAPJÁN!

 Bejegyzés bevezetővel...

Az alábbi sorokat egy évvel ezelőtt, egy ugyanilyen fagyosra dermedt reggelen írtam. Legyen hát emlék belőle, és bízzunk, hogy ez az áristomos világ nem tart örökké.

Isten éltessen benneteket! Bandik, Andrások, KisAndris, ÖregAndris! És te kicsike... téged a legjobban!

Hajnal...

Ünnepnapra ébredtem! Igaz kicsit korai éjszaka háromkor üdvözlő üzenetet írnom a névnaposnak, így halasztom reggelig. És amíg várom, hogy kivilágosodjon, s lássam a kertet, a folyót, túlparti, egek felé mutató fákat megiszom az első teámat. Moccanatlan csend van, levél se rezdül. Hogyan is rezdülne, hiszen a hőmérő mínuszba csúszó higanyszála mutatja vac-vac idő van odakint, s minden levél a földre került.

Tavaly ilyenkor még virágokkal tarkállott az udvar. Hinni is nehéz most, hogy egy nagyra nőtt tő kapor pompázott, ernyős virágai szemet gyönyörködtetően idézték a nyarat. Muskátlik, kedvenc legyező virágom csábítóan fényeskedve vonzották a tekintetet.

Ma, ha pirkad majd inkább fáradt, fagytól megviselt krizantémokra látok. Fellegek vacilálnak, hogy havat, vagy esőt eresszenek e szürke hajnalon?!

Ha rajtam múlna - havat kérnék!Szép tiszta, hópihék pilinckézzenek!Lassú és csendes porcukros varázslat - s míg hull a hó fűzhessem tovább a régen megkezdett, de végre elkezdett meseszálat.

Álom ez is!

Mint annyi minden.

Éppen a november búcsúzik itten. Még egy nap és decembert írunk!

Tegnap alkonyatkor már világolt az első gyertya, s az asztalomon a szokott káosz is eluralkodott.

Hajaj!

Azok a régi szép idők, amikor az élet arról szólt, hogy előkerültek a kreás dobozok, s lépni sem lehetett csillámló papírtól, fényes tollaktól, csillogó ragasztótól. Mondhatom bokáig jártam "óvodás koromban a cuccban", de nagy örömömre van utódlás... Lili unokám a nagy kreátor, s a nálam sokkal ügyesebb keze és meg-meglóduló fantáziája biztos jel arra nézvést, hogy a vér sosem válik vízzé.

(Csak apja bírja ki a ragacsos asztal, a lehulló fecnik, a szétguruló színesek látványát.)

Ügyesen csempésszük be legnagyobbomhoz a kreás dolgokat, egyedül Lenci, a kicsike nem bírja, ha túl szeretnénk járni apa eszén.

Így volt ez szombaton is, váratlan és boldogságos villámlátogatásra érkezett, s amikor rá szabadulhatott két nagy "továbbadós" dobozra kicsit hezitált, hogy a nagy, kezében répát tartó húsvéti nyúl vajon kiveri e apa fejében a biztosítékot, ha úgy dönt, hogy örökbe fogadja?!

Jelentem megúszta a nyúl! Most ott kucorog talán már az ágya végében, bizonyos rókák, mackók, kutyusok társaságában. Nekem meg itt maradtak az asztalon a drótok, gyöngyök, fogók, szatén zsinórok... Fonalak, horgolótűk, elkészült tucatnyi babasapka, kapocs, gombok, tárcsák, s ráadásként néhány (ezt ne vegyük túl komolyan ám), szóval jó sok doboz, melyekből az újra krea jegyében ünnepre készülök. Tegnap nagy javulás következett be az életemben! Egy egész cipős doboznyi selyem szalagot kigubancoltam, feltekertem és szépen sorjáznak a dobozban, úgy, ahogy soha. Szinte hihetetlen, de találtam 2x4 adventi gyertyatartó "pöcköt", azt amivel a gyertyákat a koszorúra rögzíthetem, és csak az egyikből hiányzik a rögzítő pálcácska, némi drótféleséggel pótoltam, s így az egyik gyertya olykor nem tud ellenállni a gravitációnak.

Sebaj!

Mostanában már annyi sebaj van, hogy kifejezetten nagy gyakorlatunk van a sebajok elviselésében!

Míg írok itt kivilágosodik!

Némi rózsás pír az égre kéredzkedik, kopasz ágak, egyetlen levelet sem himbálnak, s a folyó lassan-lassan felvillantja ezüstösen csillanó, széttört tükreit.

Némi fájdalom próbál sunyin beosonni szívembe, azt sugdossa, hogy bezzeg egy éve...

Bezzeg egy éve ilyenkor már kipattantál az ágyból...

Lobogott a tűz!

Tepsik, fazekak, lábasok egymás hegyén-hátán tornyosultak!

Most meg csak irkálsz, firkálsz, sokadszor is végig gondolod mivel töltöd majd ezt az elhagyatott napot!

Ünneplő sereglet nélkül!

Érted?!

Türelem!

Lesz még ünnep, lesz még nagy családi nyüzsgés!

Bandi ölelés!

Unokák huncutkodása.

Koccanó poharakból kortyolunk majd finom tokajit, gőzölgő húslevesbe kérnek majd dupla adag tésztát, répát, még több levet, husit...

Maszatos arcok mosolya, vidám szemek ragyogása - mesék, játék, és ki az úr a tengeren...

Lesz még itt mindenféle SZÉP!

Ma marad a csend, és marad a hála, hogy vagytok nekem!

Boldog névnapot kívánok gyerekem!

A szívemben ma is itt vagy, itt vagytok mindig velem!