Megyünk
egymás felé
megfontolt léptek
nyoma sincs
szikrákat pattintó
őrült sietségnek
megállsz tétovázva
messziről látlak
kabátot igazítasz
gondolatod ki tudja hol merre járhat
aztán
mégis
felderül az ég is és intünk puhán
régen látott mosoly
érett gyümölcs a kívánt almafán
és
végre
összeérnek
gombok és sálak
archoz arc
vállamhoz vállad
kezem hideg
melegíted
nem szólunk
lassan minden kisimul
roppanó avar talpunk alatt
összehajló fák ágain át
nap fénye csurran
hátunkra simítja óvatos szelíden
szívjeget olvasztó forró aranyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése