Mai, hajnali találat ez a 2018. november 7-i kis szösszenet unokás életemből...
(Jé, ma november hetedike van, Istennek hála már a feledés feneketlen mélységébe hulltak azok az idők, amikor... Nincs se auróra, se leninfiúk, s a veres csillag is elvásott szépecskén...)
Idézem hát az akkori, facebookos bejegyzésemet:
Lencizős...
Tegnap én mentem Lenciért a csoda szép budaörsi óvodába.
Lenci pityergős kis alvása után (nem saját óvó nénijük volt velük délután) örült, hogy Simon is jött velem.
Öltözés közben megnéztem az új képeket a falon.
Őszi fák sorjáznak.
Szemembe ötlött, ami nincs, ami szinte mindenhol hiányzik....
- Lencikém! Nincs háttér a képeken!
Lenci vette kis kardigánját és kisétáltunk a kiskapun.
Otthon aztán, mikor megették a palacsinta tortát, bekanalazták a kompótot, s elolvastam 3-4 verses mesét....
"Van egy erdő, erdőháton..."
Meg azt, hogy "Ej, de jó vót..." (erről persze rögtön anyám jutott eszembe, s el is érzékenyültem volna, ha a vendég picurka kislány nem ugrál éppen százat a kanapén...)
Szóval megvoltak Zsiga bácsi meséi, Lenci ugyan az én krampuszaimra volt kíváncsi, de azok majd legközelebb...
Lényeg!
Megettek a gyerkőcök mindent nagymama kosarából, szomszéd kislányt elvitte az apukája haza.
Lili megküzdött a mértékegységekkel, Simon mint szokott a munkánál segédkezett, ágyat szereltek, aztán a nagyok elmentek újra játszani,s mi Lencivel megtárgyaltuk a dolgot.
- Lencikém! Mondd meg az övónéninek, hogy háttér!
Lenci habfehérbe öltözve, muszlinok és selymek között - bálosat játszottak az előbb a nővérével - kuncog ölemben, szája elé teszi kezét - megmondom Mama.
Aztán tudod-e mi az a háttér?
Lenci négyésfél éve okosságával felel - az, ami a hátunk mögött van. Például levegő, de Mama a levegőnek nincs is színe!
- És, ha hátad mögött süt a nap, vagy felhős az ég?
Megegyezünk a háttérszínekben, abban, hogy a lapon nincs üres felület, majd pasztell színekről beszélek, Lenci fejében száguldozik a gondolat...
- Már egy képen volt háttér Mama, a libáson! Azt még nem láttad Mama!
Megbeszéljük a mostani alkotást, barna törzsű fa - kéznyomatból, és rajta wc gurigákból levélnyomat.
- Mit szólt a szép képedhez az óvónéni?
- Megdicsérte, meg azt is mondta, hogy az a legügyesebb, aki kitöltötte a közepét is... így Lenci.
Lenci egyszer csak felpattan, ajtóhoz fut, nevet - Anya az iskolából megérkezett.
Később térül-fordul, én Lili sapkájára varrom fel a virágot, Lenci megszólal:
-Mama neked most a háttér a radiátor, s ha arrébb ülsz, akkor onnan pedig a kanapé támlája!
Mindketten tudjuk a lényeget!
Háttér kell a képekhez és háttér kell az élethez!
Már csak az óvónéniknek kell megtanulniuk, hogy HÁTTÉR!!!
(Milyen optimista voltam háttér ügyileg, jegyzem meg ezt ma, azaz 2020. november hetedikén hat óra huszonhat perckor.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése