 |
| Latorca völgye . Honfoglaló őseink útjára már sosem juthatunk együtt el... |
Meglátogatott álmomban drága barátom, hiánya fájó, okát keresem, mit is üzen nekem az elkésett álomtalálkozáson... Levelek, feledett mondatok, mit súgnak a szanaszét szóródott papírlapok?! Nem csak egy emlék, futó fájdalom... Nagy karimájú kalapja billen, visszanéz - semmi dolgom itt lenn... Kabája libben, vágyai szállnak, érzem nincs ideje még a lélekbúcsúzásnak, bár Ő már odaát van, én mégis adósa vagyok verseimmel. Első levélváltásunkban várakozott ez a vers idáig, most szabadjára engedem... drága barátom tudom megérzed, hogy példás hazaszereteted itt maradt velem!
Vallomás a hazáról
Az este ott a sötétben
gyásznapokat idéztem
gyásznapokat idéztem
eső szitált
elmosódó fényben látszott a Budai vár
csilingelt a kopott villamos
koszos csend vette át a nappali zajt
üzletek árválkodtak ásító sötétben
későre járt
már az órámra is néztem
harang kondult s felborult a múlt
véres
gyilkos
áldozattal terhes képe előttünk újra felvonult
beléd karoltam
kabátod szegélye szinte súrolta a járdát
nehézkesen lépdelt veled a történelem
még talán lépcsők előtt bukott szívemre kérdésed
Hol vannak a hazáról szóló versek kedvesem?
Felbolydult bennem
apám és anyám
lélekmagánya
szeretetük gyötrelmes igája
pirosan fehéren zölden
zászló lobogott fel a sötétben
és
nem voltak szavak
hogy
elmondjam
neked
úgy szeretem mint az életemet
elmondjam
neked
úgy szeretem mint az életemet
benne feszül minden szóban
benne a hajnalban ébredő lázas alkotóban
csepptől
tengerig
velem szalad
magyar vagyok
nekem zengenek az édes anyai mondatok
zenét sodor a dunai szél
zúgnak a vereckei lombok
vészterhes alkonyatról emlékeket bontok
bennem zokog a szó ha káromló bolondok tépik
tapossák
velem pendülnek dallamok
unokáimmal együtt hallgatok
nekik adom oda legszebb kincseim
hogy tudják
gyökerük
lelkük otthona ez a marokba szorított föld
e
szent
HAZA
zsarnokok
hazugok
ostobák
nyerészkedők és lelketlen kufárok
gonoszsága bármennyit is ártott
nekem ez a hon
szegényen is sziget
hívogató jeleit
őstitkait
idegen szívvel senki sem értheti meg.
/A kitörés napjára emlékezve... - 2017. február 22. Mohos Jánosnak tisztelettel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése