Ólom
szürke ég
ólom
szürke part
vadlúd csapat
távol a világ zajától
ácsorog
víz alig
pocsolya lett a tó
unatkozó sirályok és varjak
tó peremén jéghártyán matatnak
fény sehol
szív szurkáló ez a színtelenség
nehezen borul ránk az égi fátyol
vergődő csendek távoli neszekkel összekeverednek
nem erre vágytam
fázósan
összehúzott kabátban indulok
s
megbotlok a hatalmas fák
levetett
rézvörös
ruhakupacában...
/Tata - tó/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése