Haldokló szirmok
kertek alatt kóborló csodák
piroslik a kecskerágó
s
a
cinke egyre többször keres ház körül vacsorát
reggelünk még kormos
könnyt hullatnak néma fellegek
de
délutánra kisüt a nap
cipőt húzok
hívnak kanyargó ösvények
várnak távoli hosszú utak
itt pocsolya csillog
ott tüskés bokor bőrömbe vág
lépek és nézek
gerlék csapata
riadva szállnak
ágak közt egy fészek
gazdái most vajon merre járnak
árkok
gödrök
lépcsők
nyújtózó utolsó rózsaszálak
hajlongó száron feslő szirmok
még egy utolsó csodára várnak
és
ekkor felfénylik a nap
reflektorok ezre vakít
zizzen a fű
talán egy gyík
együtt csodáljuk parti erdők aranyos színváltozásait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése