Minden a miénk...

Lencizős:

A sapinak az a lényege, hogy a hajat összeborzíccsa!!!


Lenci tud valamit...

Lenci valami szépet rajzolt, s nem találta, hát kimegy a konyhába anyjától kérdezi hol lehet...
Anya - Vegyél fel zoknit, hideg van...
Lenci - Alkotványt akarok, nem a zoknit!!!

Tavasz felé....

Titkos szavakkal várlak

vakvágányon veszteglő vonatok zaja

hangom nem nyomhatja el

szükség van erőre

ki tudja az időt amíg megérkezel

hány

magányos ébredés

éjszaka felkapcsolt lámpa

tart fogva

álmodásunk kapuját elállva

győzni fogunk

itt vannak a jelek

a

tavasz

egy
éjszakára hozzám érkezett

csendesen ahogyan illik

rám szólt

nézd porcelánfehér virágod hogyan nyílik

törték jegek

zúzták szelek

hó dermesztette kelyheibe kapaszkodott a tél

láthatod
dacolva mégis él

így
őrizd
magad

parányira zsugorodott lángod

hajnalokon megtalálod

tavaszod senki sem rabolhatja el

lassan

éled

sóhaja friss

szétszórja hamarosan pasztellszín játékait

ágak hegyére akadó selymek

szélbe feszülnek

zúgó hegyi patakok duzzasztják folyók tarajos hullámait

gömbölyű kacajban fuldokló lenge szellők

tépik kabátod gombjait

mellkasodból új szavak fakadnak

bolondos vágy testedben szétszalad

arcodat simítják napcsókos tavaszi sugarak.

Szélben ébredő reggelen...

Ugyan nem reggel, de hatalmas a szél....

Dübörög

dobol

széttép

kaszabol

lesepri a felhős eget

szárít átázott földeket

nincs vége a remegésnek

neki szalad falnak

résnek

fényseprűvel homályt cibál

virágszirmot leráncigál

közben fenn vörösből kékre nyíló egek

könnyed kedvvel

tavaszi színnel festenek

komor kéményből még füst szalad s szétterül a keserű szag

szembe széllel dacolva

sirály

igyekszik magasra

s

a

Duna

hatalmas ezüst tálca

madár röptét  megcsodálja

zúg

zeng

a

világ

hajladoznak az orgonák

hóvirág hogy a próbát kiállja

kacér selymében hajlong
most nem nevet incselkedőn

rügyeit türelemre intő vén cseresznyefára.

Mesék

Karcolatlan a csend

éjszaka

lent és odafent

szikrázó csillagok sora

világít

s

a

sarki lámpa fényostora

csap

végig

túl az úton egészen a kerítésig

semmi nesz

kéretlen gondolatok lesben állnak

boncolgatod képeit e sötét éjszakának

lépsz

előre és hátra

útmutatásra várva

késnek az égi jelek

talán rosszul keresheted

hagyd el a világ valóságait

elvakít 

holnapok sejtelme párnádhoz idomít

füleled a csend titkait

hidegben húzod feljebb takaródat
 szelíd álomra vágyva

magadban mormolsz régi meséket

némán terülő ének

 hódolat az égnek

ringat

karol

szárnyat növeszt benned

az

álom

valahol

pazarló éji csodák várnak

hajszálad kezedre hull

túljutsz minden kínon ostobán meghúzott határon

arcodra nyugalom tengerében kisimul.

Télben....

Hallgat a reggel

süket a nap

parányi pír a felhők alatt

moccanatlan tájban

madárléptek

jégfoltos világban

hó esett tegnap és kicsalt

csizmám

átázott

sálam kevés

kabátomban szél volt a bélelés

átfázva jártam az erdőt

életnek alig volt nyoma

fák halomban

sorsuk eldőlt

nem köszöntenek már tavaszt

soha

dermedt kezem ha haza érkezem a tűz fölött megmelengetem

megjöttem de nincs ki a forró teát findzsában nyújtsa

dorgáljon míg ruhámat

szárítja

guggolok 

és

kályhába rakom

összegyűrt bánatom

felcsapó lángok fénye falra tapad

idézi eltűnt arcodat

egy percre hadd legyek gyerek

égi utakról néz le rám

míg tüzet szítok

az

anyám.

 Ercsi, Kis-Duna táli képekben.

Hóesésben...

Esik

fehér fergeteg

cukrot szitál

ferdén

puhán

havas lesz majd cipőm ruhám

minden szín egybe olvad

hóvirágom szirma fehérbe folyhat

lábnyomok még nincsenek

arasznyi hóban lépkedhetek

egyszerű játék

ritkán kapott gyermeki ajándék

valami

hatalmas

radír

szívhez maszatolja a reggelt

nem siettet semmi

éppen ez kell

ez

a

csend

ez

a

lágy

gyönyörűség

lefesteném neked

fehér

miként

ez

a

papírdarab

nincs rajta

pír

sem

árnyak

hópihék

ölelik át a fákat

szigorú vonalakban

ágak nyújtózkodnak a magasban

egyszerre megtörik a varázslat

kormorán pár
koromfeketén száll a mesebeli tájba

és

magasban

köröz

röptük

ébredésre ösztönöz.

Ölelős vers...

Szabadnapot venne ki az élet

hallgatna vulkános szívlüktetést

ölelések

finom bársonyos neszét

tegnap és holnap

elfeledést

nincsenek papírlapok

tervek

egymásra rakódott terhek

levetkőződtek

 gondok és ingek

székre kerülnek

sorban

csalfa a csend

ringat

mélyebbre vési titkainkat

bánat

sincs

könnyek

alig

csak valami könnyű pára

rakódik ujjam domborulatára

nem várva alkonyatot

párnába süpped arcod

elúsznak hétköznapi harcok

válladat tartom

tenyerem alatt kisimul hátad

arcom bőrödbe fúl

ringató álomba hulló percek

feledni jövőt és múltat

elhagyni

életsatunkat

testet olvasztó csókkal

átmelegedett lélektakaróval

múlik a nap

míg ölelsz

szorítasz

ki tudja idők várnak

nincsenek szavak

azonos mozdulat sejteti mi sajog belül

mosolyod még arcomra esik

szitáló sötét veszi át szívünk zugának fényeit

 

sóhajjal hálálod elfutó mánk törékeny kincseit..

Aszimmetriák.... 4.

 

4

.

Az

éjszaka

adott néhány jutalom falatot

akarom mondani pelyhet

fehéren a terasz télire forduló időt sejtet

köveimhez jégmorzsák tapadnak

hadüzenetet küldenek a mímelt tavasznak

hóvirágok szirma

becsomagolódott jeges sztaniolpapírba

képzelem gyermekségem játékait

hóba boruló szánkó hideg szél lenyomatait

átázott vékony talpú cipő

zúzmarától terhes ágak

barangoltunk fityiszt mutatva létterhes világnak

most

ablaküvegen át nézem

hogy

lesz

úrrá a köd

és

az

a

néhány pihe

nem hullik minduntalan szempillám tövibe

sem

vállamra már

jól körbehatárolt szürke láthatár

szabályok

rendek ontják kimérten a csendet

sikoltanék

mikor

félelmem kineveted

sapkámra célozva lendül kezed

s

hógolyód szíven talál újra

hóba írnék öröktől ismert szép jeleket nevedet súgva

fáznék

átáztatott kesztyűs kezemben

hideg pohár

ráfagy a lehelet

ilyenkor hajnalban

felrobbantanám veled a csendet...

Aszimmetriák... 3.

3.

Kívül

és

belül

a

csend elmenekül

halk

törékeny cseppek

ablakomra úja peregnek

vak sötét hajnalom

kényes üzenetét boncolgatom

kályhába már fahasábot tettem

álmaimat szélnek eresztettem

finom

alig hallható pattogás

falánk a láng

belekap

belekóstol

a

száraz ágba

hallgatok

külső és belső

elszabadult

világra

elvadult jószágaim mind ketrecbe zárva

szoktatom magam

visszasimulok

lelki priznic űzi a lázat

megfojtom

szívem

ha

lázadni kedve támad

pattog

zabál

pereg

olt

bolond vagyok ki tüzet csiholt

és

döbbent riadalommal nézi

ahogy

a

láng

mindenét mohón felemészti.

Aszimmetriák... 2.

2

.

Esik

szálkásan

keményen

esik

csendesen

szerényen

a

föld

meg

issza

nyeli

mély ölében odaadóan búzaszemét nevelgeti

nem is oly soká

megfújhatjuk a harsonákat

és

boldogan kiáltjuk széjjel a világnak

tavasz van

szirom billeg ezüstös hajadban

smaragd táblák

zöldre festett dombok

gyűrött kendő mi könnyedén kibomlott

hirdetik majd repesve

múlik a tél

élni

futni

nevetni

szeretsz-e

még

hosszú hidegben vonszolódik az este

szilánkot szitáló

ablakhoz csapódó szélben

bizonytalan vagyok akadozik léptem

üvegtáblákon kaparászó cseppek

mélabúsan összekeverednek

esik

néha abbahagyja majd kezdi megint

türelemre int

tudva

szükségünk van új őrült tavaszokra

duzzadó búzaszemek

rügyekben kóborló nedvek

hamarosan összesúgnak

bimbók bizseregnek

fény mázolja át lassacskán a tájat

most

várlak

szétfolynak a lepergő cseppek

kézfejemen mélyülő barázdákat

árkokat keresnek.