Mikor este álom előtt
felidézem a múlt időt
válladhoz hajlok csendesen
és
csak
azt
az
egyetlen
elvesztett csókot kérem
keresem
az
utolsó
be nem fejezett ölelést
sejt lázító vad remegést
mikor este álom előtt
felbillentem a jelent
s
homályba vész a gondolat
megérintem arcodat
simítom és csodálkozom
mitől bársony
nem is tudom
mikor este
elvész a ma
reményt szül vajúdó éjszaka
hogy
soha
soha
nem múlik el a pillanat
szád
szánkózik tarkóm alatt
bőrömön ezernyi bomba
robban
s
bújnék vissza karodba nyomban
könnymaszatos az ébredés
eggyel több nap
szerelmed nélkül árván
éhesen
hulló hajszál összegyűrt párnán
egy
sem
tiéd
álom játszik velem
s
kísért hogy visszalopja a régi
szívolvasztó hosszú ölelést.
(RÉGI VERS ÚJ NÓTÁVAL)
https://www.youtube.com/watch?v=RzWoetJghoE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése