KUTYA A KANAPÉN...

 

 

 

Kutya a kanapén...

Eső karmolássza a csendet

sötét hajnali ablakon

didergő ágak megremegnek

jeges cseppek motozását hallgatom

 

egyre csak ő jár a fejemben

a

néma eb

ül mozdulatlanul

nem ugat

nem morog

ki tudja utoljára enni mikor kapott

kényelmes a hely

pazar a kilátás

nap süt rá 

mellette egy piros fazék

oldalt az ól

furcsa szerkezet

két fala van

teteje is szedett-vedett

a

kutya jámbor

mozdulatlan

rongyos a kerevet

ki tudja utoljára mikor és mit evett

tágas a horizont

káprázatot fest fölé az ég

a

búza már kikelt

s

a

kalyiba mögött

smaragd és fekete földek

mélyen felszántott 

magra vágyódó zsíros friss rögök

ölelőn simítja világos szőrét a fény

körülötte fekete zsákok

mindenfelé szemét

háztetőbe régen belekaphatott a szél

kupacban korhadt deszka

odvas gyökerek

 a

kutya csak ül

nem morog

nap ontja rá a könnyű meleget

 nem zavarják nyugalmát

bámészkodó léptek

sem

zizegő zacskók

rozsdás edények

vackok - kacatok

a

kutya csak ül csendesen

melengeti bundáját a délutáni nap

nem moccan

nem morog

talán nem is harap

ül és vár

 türelmesen

ki tudja enni utoljára

kitől és mikor kapott

kerülnek e fazekába

valaha

húsos cupákok

ropogtatni való csontok

ínyét csiklandozó finom falatok?!