Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. február 2., kedd

ÁRADÁS



Hömpölyög
zubog
elsodor múlt rögöt
tört ágak
mindenféle kacatot
kupacba gyűl a part alatt a lom

sárban és vízben dagonyázom
cuppan a cipő
kidőlt odvas fák
kettétört törzsek
sorsukra várnak
jéghártya olvad
s
a
víz egyre csak gyűlik
árad
 
lépteim nyomát már nem lelem
pedig erre jártam máskor is
késő délután és napittas reggelen
zabolátlan vágyak
sodornak vénséges fákat
törékeny gyufaszálak
 
szél nyargal végig a Dunán
 
kavicsot dobtunk
kettőt
hármat
százat
hol merre lehetnek
a
folyót fellázadt
éhesen nyaldos partmenti fákat
füzek buzdulnak
rügy feszül
naptárral mit sem törődve selymesül
madarak párban
hangjuk messzire száll
tavaszt sóhajtó
aranyban fürdőző táj

keresünk
mindent
mit messzire sodort az ár
tört világok
tükrös pengéje sebez
szétmálló napok - pazarló percek
mesék
nekem és neked

hajó rohan éppen a vízen
visszaviszi hozzád a szívem.
 
 






 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése