Megérkezett a reggel
szürke ködökkel fellegekkel
a
tegnapi zománcos kék
késik még
hol rejtőznek a lélegzetelállító szépek
gyönyörű
szívandalító végzet
életbódító színezések
hol bujkál a nap
feledve az ígért kacér tavaszt
hová dugott milliónyi
fényvillantó csábos sugarat
hajnalok
reggelek
éjszakák
hoznak e új léttitkos csodát
kertek
erdőszegélyek
avarban megbúvó szerények
szirma zárva marad ma
ha visszatér a tél mostoha ostroma
elkergetném a szürkeséget
unt tompaság helyett színeket kérek
lehetnek
hóban villanó fehérek
sikoltó sárgák
aranyvesszőn ég felé mutató lándzsák
és
simíthatná vállamat
könnyű lenge barka
nem sürgetem hogy zizzenjen máris a haraszt
csak szórjon ránk aranybolyhokat a nap
sóhajos panaszomra
fénye nyújtson vigaszt.
Kis türelmetlen.....még csak február van, lesz majd olyan is nem sokára amin most kesereg a lelke.............
VálaszTörlésJaj, de szép! :-)
VálaszTörlés