homályban nyújtózó
túlparti fák közt
narancsgömb araszol felfelé
a
hóvirág is sejti már
ideje lassan végére jár
új
színek
újult életzenék
hirdetik a lét fűszeres üzenetét
zabolátlan illatok
kísérik az emelkedő napot
a
folyó most éppen apad
fűz hajlong a partok alatt
rajta fátyol
finom lenge
mintha máris tavasz lenne
ibolya is csatlakozik
első virág mutatkozik
kandikál sok levél közül
reménység
szív kalimpál
rögvest örül
mindenfelé szól a nóta
cinke röppen
bimbót hoz egy őrült rózsa
ma nem jöhet semmi bánat
hagyd eltűnni
cafatjait
a
kinőtt
ködfoltos
rosszkedvű világnak.
Ahogy nagyon szépen leírtad, itt a reménység ideje, az újjászületés, a szépségek kezdete.
VálaszTörlés