Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. március 19., péntek

JÉGFOLTOS VERS

 


Csalóka vágy
mocorog bennem
maszatos ablakon át
nézem a hömpölygő 
aranyban ébredő Dunát
 
miért deres ez a reggel
hisz a naptár is tavaszt jelez már
jégpettyes udvaromon
a
madár is dideregve jár
de
egy gerle az ágak között
 talán egy valódi trubadúr ideköltözött
udvarol fáradhatatlanul
búg
burukkol
szívét  - szárnyát
szélesre kitárja
közelében a párja
vajon a szerelmes hang el is találja
?
 
A
kert hideg
e
visszatért néma dermedésben
virágok
fűszálak felett
vékonyka füstcsík tekereg
de
a
cinkék
tengelicek és feketerigók
- verebekről nem is szólva -
megtalálják a jót
telve a magtár
bármit üzen tavaszról az a buta naptár 

árván érkező szerény vörösbegyem
meglátogat minden nap
cseppet kortyol a tó vizéből
mozdulatlanul őt figyelem
nem enged soha közel csak ő közeleg
vészek között is ajtómig merészkedett
nem válaszol 
hisz nem is kérdezhetek
lép
lép
lépeget 
várja hogy valahol mélyen
fodrozódjék a bennem szunnyadó hála
színt lop tarka kis mellényével
e
jégfoltos magányba.
 
 
Az ablakon át.... Zsömle mancsos a világ.

 

2 megjegyzés: