Csalóka vágy
mocorog bennem
maszatos ablakon át
nézem a hömpölygő
aranyban ébredő Dunát
miért deres ez a reggel
hisz a naptár is tavaszt jelez már
jégpettyes udvaromon
a
madár is dideregve jár
de
egy gerle az ágak között
talán egy valódi trubadúr ideköltözött
udvarol fáradhatatlanul
búg
burukkol
szívét - szárnyát
szélesre kitárja
közelében a párja
vajon a szerelmes hang el is találja
?
A
kert hideg
e
visszatért néma dermedésben
virágok
fűszálak felett
vékonyka füstcsík tekereg
de
a
cinkék
tengelicek és feketerigók
- verebekről nem is szólva -
megtalálják a jót
telve a magtár
bármit üzen tavaszról az a buta naptár
árván érkező szerény vörösbegyem
meglátogat minden nap
cseppet kortyol a tó vizéből
mozdulatlanul őt figyelem
nem enged soha közel csak ő közeleg
vészek között is ajtómig merészkedett
nem válaszol
hisz nem is kérdezhetek
lép
lép
lépeget
várja hogy valahol mélyen
fodrozódjék a bennem szunnyadó hála
színt lop tarka kis mellényével
e
jégfoltos magányba.
Szép Márta!
VálaszTörlésIstenem, hogy ez mennyire szép! ❤️
VálaszTörlés