Megyünk - szívolvasztós utak...

 

Megyünk... Március 2. Kedd.

Írásban jő a kérdés - Meghívhatlak egy kompozásra?

Persze! Némi időpont egyeztetés és tologatás után a kompnál találkozunk. "Magányóvodám" első áldozata Ő, a mindig kíváncsi, és mindig kérdező. Felszerelkezve érkezik, hátizsák, oldaltáska, benne apró fotómasinája, no meg persze az elmaradhatatlan telefon. Fel a kompra és kezdődnek a kérdészáporok... A nap fölöttünk fényesen ragyog. Átérve a nagy vízen jobbra fordulunk, hóvirágos út mentén szaporázzuk.

Baller tó! Jó? JÓ! - Mondja, és hozzá teszi, hogy neki mindegy, de már nevet is, mert tudja jól, hogy a mindegyre allergiás vagyok és fenéken billentés jár érte. Meg is teszem, persze közben emlékeztetem. Megyünk, sárban, pocsolyákat kerülgetve, fűt, fát, virágot megfigyelve. Nem árt egy kis környezetismeret. Sorra vesszük a növényi részeket. Az áradást és apályt. Melegszik rajtunk a kabát. Kérlelem, hogy a nyaksálat vegye le végre, de nem...

Baller tó, le a partra. Készülnek a képek. Nehéz ügy, hogy ne kerüljön rá az összegyűjtött és ottfeledett szeméthegy. Környezettudatos gondolkodás - megbeszéljük. Aztán a hódok akcióit is szemrevételezzük. Órára nézés! Eljutunk e a következő kompjáratig? Siessünk, vagy inkább felmenjünk a gátra, onnan megmutathatom a lovakat? Naná, hogy a Lovak! - mondja és a gátra megyünk. A nap hátulról tűzi forrón a hátunkat, végre lekerül a nyaksál... A fekete, fényes szőrű lovak hangunkra felemelik fejüket, szikrázik rajtuk a fény. Szénabálák a szín alatt... megbeszéljük, aztán a fakitermelés is szóba jön, a munkagépek, a folyamat. Hamarosan meglátjuk a barna lovakat, naná, hogy fénykép is készül. Süt ránk a nap. Kerti munkák, elhagyott telkek, kertek - ez is jó téma. 

Szedjük a lábunkat. 

Kiérünk az aszfaltos útra, mely a révig tart, jobbra és balra virágos az ártéri erdő. Hóvirág szőnyegek, villanó kék csillagvirágok. Bokrok között bujkálva kattint néhányat... Figyeld a fényeket!

Megyünk,közben megbeszéljük a mindenféléket. Beiratkozok hozzád újra! (Nesze neked iskola.) Annyi mindent tudsz. (Nevetek, ezek csak amolyan óvónénis tudások.) Kis hallgatás, közben kopnak a méterek, madarak repülnek a fejünk felett.

Kár, hogy már öreg vagy! Miért? Mert a gyerekeimet majd nem vihetem hozzád! (No ezek a szívolvasztó szavak többet érnek, mint megannyi oklevél, díj, és egyéb hivatalos dics-dics...)  Zizzenő avar, és faölelés.Gyerünk gyorsabban, hogy időben odaérjünk a komphoz, még jusson kis idő a szamarakra is, akik éppen a kert túlsó szegletében ebédelnek. Lemegyünk a partra, megfigyeljük a szennyeződéstől zavaros vizet, a koszos lé kipusztítja az élőlényeket. Kácsáék nincsenek otthon, és a vadkacsák is elkerülik a partot ma.

Összemérjük a lépésszámláló adatait, jót mentünk!

Az örvénylő folyó közepén kékségek között nézzük a távolodó nagy hajót, s a táj finom, tavasziasan szelíd színváltozásait... 

Kikötés legördülnek az autók.

Vigyázz magadra!- szólok utána, s figyelem  távolodó, fürge alakját. Megvannak ma is a jó cselekedeteink, gondolom, mikor még visszaint.