NEM SZÍVESEN... Megyünk.

 

Szívet karcoltam tegnap a part menti fövenybe, útitársam kérdezte - Miért? Egyszerű volt a válasz, megjelölöm a szeretett helyeket. Szívet karcoltam, egy tört ágdarabbal..., de rajzolhattam volna könnyeket is köré. Mert szívszorító az a pusztulás, amit láttam. Milliószor fogalmazódott meg bennem a gondolat, a MIÉRT? 

Miért nem voltunk, vagyunk képesek a föld, a víz, a természet tiszteletére ÚJRA megtanítani az embert, az emberpalántákat?!  

Nézem a hömpölygő Dunát, járom az erdőt, a part menti  ösvényeken hajlongva, bujkálva kerülgetem az akadályokat, s mindenütt lelek nyomot, mely az emberi nemtörődömség, hanyagság, tudatlanság jele. Hegyekben a műanyag, a pet palackok elborítják a földet.

Leltározhatnám is akár mi mindent látok egy-egy utamon. Összegyűjteni, kicipelni az egymásra hajló száradó, korhadó fák alól, a feltorlódott ágak, gallyak, törzsek közül nem lehet könnyű, magunkat is alig tudjuk a liánoktól átszőtt terepen átvonszolni. Mindenfelé üvegcserepek, tört edények, egy rossz lépés és nyissz, vagy nyassz! Erdőbe kiszórt befőttes üvegek - Szigetújfalu határában. Dísztárcsa gyűjtemény - szintén ott. Mert nem csupán nálunk nincs ész a természet óvására... Pecások ott hagyott csalis doboza, megtudható, hogy éppen kukoricával próbálkozott valaki, mily nehéz lehetne hazavinni az üres konzerves dobozt. Málló koszorú alap, gyakori a folyóba temetés... de a gondolat, hogy a kegyelet koszorúi valahol partot érve a környezetet szennyezik, szintúgy az itt-ott, amott meggyújtott és ott felejtett mécsesek. Ki gondol arra, hogy az üvegdarabok embernek, állatnak okozhat sérüléseket?!Több méternyi fólia - fákat, bokrokat fojtogat. Linóleum, naptejes flakon, kibelezett hűtőszekrény, tört vasszék, boylerek, autó roncsok, autó kereke, és más fémhulladékok. Ott "felejtett" cigarettás, sörös, energiás, üdítős doboz... Maszk, koszos zsebkendők, papírfecnik... Hajókról folyóba górt zöldség, gyümölcsmaradék.

Minek is soroljam?!

Az egyetlen kérdés érdekelne.... válaszilag!

MIÉRT NEM TANÍTOTTUK? TANÍTJUK MEG AZ EMBERGYEREKET A TEREMTETT VILÁG TISZTELETÉRE?!

Ha mi az unokákkal az erdőbe, a folyóhoz megyünk viszünk magunkkal szemetes zacskót és szedegetünk. Amikor még "óvodás" voltam szemétszüretet tartottunk a gyerekekkel, soha nem dobtuk el a papír zsebkendőt, sem más egyebet... Tanultuk és gyakoroltuk a pet palack összetaposását, azt, hogy a kupakot vegyük le róla, s azt, hogy minden ilyesminek a szelektív gyűjtőben van a helye. De főleg azt, próbáltam buksijukba gyömöszölni, hogy az ember vendég a természetben, azt nem uralja, nem igázza, nem töri, s nem zúzza, nem szennyezi!

Ma, egy világjárvány idején koszos maszkokat fúj a szél, használt zsepi az út mentén landol. A fenébe, mi kell még ahhoz, hogy az ember felfogja morzsa voltát, hogy megértse így élni soká a földön nem lehet?!!!

És, hogy a túlsó partról se feledkezzünk el...

Valóban ezt érdemli tőlünk a természet?!