Fel kell gyorsulnom, hisz egyre-másra bújnak elő és bontogatják szirmaikat a "versenyzők".
Ki ő, ki ő - kérdezgettük, az erdei ösvény kanyarulatában megpillantva?!
Most már tudom:
"A martilapu az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal,
még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A
légzőszervi betegségek elsőrangú gyógyszere." /Tussilago farfara, Fészkesvirágzatúak családjába tartozó növény. Hazánkban is honos ősidők óta ismert gyógynövény, a világ legrégebbi köhögéscsillapítója./
Itt még semmi lapuféle formája nincs, de ami késik nem múlik, levelei is lesznek, méghozzá elég nagyok, s a herbáriában is rábukkanhatunk, szárított formában. Hogy én visszatalálok - e hozzá, hogy levelesen is bemutassam, azt nem ígérhetem, olyan kis eldugott ösvényen leltem rá az egyetlen tőre.
Érdemes olvasgatni róla...
Népies nevén: szattyú, farkastalpfű, körömfű, szamárlapú, kisédeslapú, s ki tudja még miféle neveken illetik, az ókorban pipából is füstölték leveleit.
Salátaboglárka - szintúgy az ártéri erdőben fotózva - költözik a csillagvirágok mellé és az "enyém színek" kék - sárga - tökéletes szépséget alkotnak együtt.
"A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ficaria verna korábban, Ranunculus ficaria) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj. Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták.
Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.
Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves
lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen.
Nos nekem a ritkább előfordulás jutott, mert az erdőben találkoztunk, de itthon a kertemben is elszaporodott valahogy az orgonabokor alatt.
Mindannyiszor megszámolom szirmait, de kiokosodtam - többféle van, így a sziromszám is változik.
"Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A középkori izlandi mindennapokban zöldség helyett fogyasztották skorbut ellen.[1] A népi gyógyászatban is skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér kezelésére használja." (Wikipédia)
S ha még behatóbban szeretnénk e szerény és szép nevekkel illetett virággal megismerkedni olvashatunk róla itt is:
Ugye milyen szép és találó nevet adtak neki eleink, hisz éppen úgy csillan meg rajta a kora tavaszi napsugár, mintha arany lapulna a bokrok alatt!
Na ja, ez itt az ibolya!
Kétségtelenül ez az a virág, melyet mindenki ismer. Mert szép, mert illatos, mert színe vonzza a téli szürkeség után színekre vágyó tekintetünket. Egy kép erejéig csaltam most, mert a kertemben készült, hisz itt a napos partoldalon sokkal hamarabb kivirul a drága kis növény. De már az erdőben is található és finom illata semmivel sem téveszthető össze. Tegnap például mélylilára bukkantunk az erdőben. A kerti áskálódás közben pedig szelíd kis fehér ibolyákra lettem figyelmes, a kerítés drótja közé keveredve, a legmostohább helyen is elszaporodtak.
De mit kell tudnunk az ibolyákról?!
Wp:
"Az ibolya (Viola) az ibolyafélék családjának névadó és egyben legnagyobb nemzetsége mintegy négyszázötven fajjal.(Egyéb helyeken 500-ról olvastam.) Fajai megtalálhatók minden trópusi és szubtrópusi területen, emellett az
északi és a déli mérsékelt égövbe is benyomulnak – dél felé egészen a Tűzföldig, Dél-Afrikáig és Új-Zélandig. Az Andokban megtelepedett fajok némelyike 4600 méterig is felkapaszkodik.
Az illatos ibolya virágából Dél-Franciaországban és Olaszországban
olajat sajtolnak, kimondottan illatszeripari célokra termesztik. Az
ibolyavirág-olaj az egyik legdrágább illatszer alapanyag. Ugyanennek a
fajnak a leveleiből párolják le az ibolyalevél-olajat – 20 g tiszta olaj
körülbelül 1 tonna levélből állítható elő.
Az egyik, Új-Guineában termő faj leveleit sebek gyógyítására használják.
A V. verucunda leveleit Kínában főzeléknövénynek termesztették."
És! Amire magunktól is rájövünk... szoros rokonságban áll az árvácskával! Számtalan költőt, festőt, muzsikust megihlető "megjelenéseinek" se szeri, se száma... Megemlítem még, hogy az ibolya a porcelánfestészetnek is kedvelt
motívuma, én néhány ócskapiacon szedegettem össze ibolyás készletemet,
sajna nem teljes, de gyönyörű - nézésre használom. (Bögrékre, findzsákra továbbra is vevő vagyok ám.)
A múló időt juttatja eszembe ez a festmény
És itt az ismert vers:
Weöres Sándor: Mély erdőn
Mély erdőn ibolyavirág,
Elrejt jól a borókaág.
Minek is rejt az az ág,
Gyere tágas a világ!
Mély erdőn ibolyavirág.
Keresztnévként is kedvelik, s a zene világában is ott a helye IBOLYA!
Számtalan népdal és műdal ibolyázik, kinek-kinek megvan a maga kedvence. Számomra a Kék ibolya búra hajtja a fejét - a legszebb az ibolyások közül.
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Kék ibolya búra hajtja a fejét,
Nincsen aki megöntözze a tövét,
Nincsen aki megöntözze a tövét.
Szállj le, harmat, kék ibolya tövére,
Szállj le, harmat, kék ibolya tövére,
Most találtam egy igaz szeretőre,
Most találtam egy igaz szeretőre.
B. verzióban így folytatódik...
Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út,
Amelyiken az én rózsám elindult.
Kedves rózsám, térj vissza a régi utadra,
Emlékezz a szombat esti szavadra!
Hosszú útról visszatérni nem lehet.
A szerelmem eltiporni nem lehet.
A szerelem szélesebb a tenger vizénél,
Árvább vagyok a lehulló levélnél.
Az igaz szerető témakörére ezúttal nem térek ki, mert közben eszembe jutott egy másik dal is...
Belátom jóval többet időztem az ibolyáknál, mint a többi szépséges tavaszi virágnál, de a legszebbet a végére tartogattam:
MEZŐSÉGI NÉPDALOK! - szebbet ritkán hallhatunk.
Kertünk alján tele van ibolyával,
Gyere babám szedd a kötény aljába.
Lyukas a kötényem alja a lila, lila a lila.
Mind kiesik belőle az ibolya.
Unokáim IS ismerik már, ezt a legtisztább szépségek közül való dalt! Isten áldja a buzai asszonyokat, hogy így tudják a szívemet facsarni!
Társaságban... tyúktaréjjal.
Köszönöm az újabb leckét!:)
VálaszTörlés