VÍZ - Wasser - Voda - Вода - Apă - A VÍZ NAPJA!

Március 22. - a VÍZ napja!

Minden nap látom, de megunni nem tudom, tisztelem és csodálom!

2021. március 21. Szigetújfalusi  rév közelében.

"A Duna Európa második leghosszabb és legbővizűbb folyója a Volga után, hossza 2860 km. Az a hely, ahonnan egy folyó az útjára indul, a folyó eredése, a folyók útja a torkolatnál ér véget. A Duna Németországban, a Fekete-erdőben két kis forrásból ered és gazdagon szerteágazó torkolattal ömlik a Fekete tengerbe. Útja során hegyeket tör át, hasadékot vés a sziklába, völgyeket mélyít a hegyek közé, hatalmas síkságokat tölt fel. A vízfolyás a torkolatig lehet: ér, csermely, patak, folyó folyam. A legkisebb az ér, a legnagyobb a folyam. A Dunát általában folyónak nevezzük, de az 1000 kilométernél hosszabb, bővizű természetes vízfolyást folyamnak hívják. A Duna is folyam.

A következő országokon folyik keresztül: Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária, Ukrajna és Moldovát is érinti.

 

A Duna egy nagy kék szalag Európa térképén. Hazánk fő folyója, Magyarország területe teljes egészében a vízgyűjtőjéhez tartozik. Magyarországi szakasza 417 km, ebből 142 km határfolyó Szlovákiával. Háromszáz mellékfolyója közül 30 hajózható. Legnagyobb mellékfolyója a Tisza."

 

Amikor még gyerek voltam a Duna hét országot szelt át, hogy a tengerbe érjen... ma már az átrajzolt balkáni térkép szerint 10 országon keresztül hömpölyög. Láthattam már sokfelé határainkon innen és túl, sokszínűsége lenyűgöző!

Nekem megadatott a mindennapi szerelem.

A nyolcadik osztály vége felé, Visegrádon történt az első, hosszabb találkozásunk, kirándulásunk során, üldögélve a parton azt kívántam, hogy bárcsak a Duna mellett élhetnék. (Ne kívánj, mert teljesülhet...) Nos ez a kívánság nagyon is "jóra" sikeredett, mert két év múlva fájó szívvel hagytuk el barátainkat, s költöztünk Borsod megyéből Fejér megye egyik csücskébe. Nehéz, hosszas és fájdalmas átállás volt. De, ha már kívánság, azaz lúd, legyen kövér. Ha már itt, akkor legalább a folyó mellett feledjük a múlt veszteségeit. Nos erre az óhajra azért nem nagyon hallgatott a csodatévő sors, mert bedugaszolt fülébe kismilliószor el kellett suttognom, olykor kiáltanom is, hogy a DUNÁHOOOOZ!!! szeretnék egészen közel lenni. Sok év és még több víz folyt le... s az a süket sors felemás módon, de végre meghallotta sóhajomat. Meg is valósult, nem pont úgy, ahogy gondoltam, de sacperkábé közelítően egészen jól, nem panaszkodom. 

 

Hajnalban a folyó hangjára ébredek, dohogó hajókéra éjszaka, illata természetessé vált, minden szippantásban benne van a víz szaga. S most, hogy karanténice (többnyire) korlátozom magam csak le kell szaladnom a révhez és maszkot húzva kompozhatok a túlpartra, nagy utazás jeligére. Erdei sétáim során csodákra bukkanok, meg dühítően sok mocsokra is, hisz az emberi oktondiság kimeríthetetlen trükkökkel szennyezi a környezetet.

Megyek, megyek és az út, a rügyező fák látványa, a folyó zúgása, a madarak hangja, a belém kapó szél ereje megsegít, hullanak le a gondok, az első rügyek, bimbók, virágok selyme vidít. Hálás vagyok, hogy itt is - ott is új szépséget láthatok hol itthon, hol a túloldalon.

Hosszas keresgélés és több száz, vagy ezer kép átnézése után az alábbiakra esett választásom, hogy tisztelegjek a folyó, az életet adó víz előtt.

Szubjektív sorozat, hisz nem a profi fotózást hajszolom, hanem a pillant pazar szépsége ugraszt ki hajnalban az ágyból, vagy néha ki se kászálódva kattintok maszatos ablaküvegen át, nézve a Dunát. A hajnal, a delelő nap és az alkony megörökítése nem oly nehéz, az éjszaka gyönyörűségeivel vannak gondjaim, a telihold aranyhídján átúszó hajók még egyszer sem akartak tökéletes szépségükben leképeződni.

Szeretem a vizet, minden nap, minden évszak, minden virágos, lombhullatós, kikeletes látvány, minden felhős, vagy felhőtlen pillanat ajándék.

És!

A szeretet könnyen megosztható, ezt teszem én is az elmúlt egy évben készült képek megosztásával.

A legutóbbival kezdem...

 

Fertőződnek.... természetszeretettel!

 És egy, még szinte gyanútlan ünnepi pillanattal zárul a képek sora, ki gondolta volna akkor, hogy a világ ekkorát változik egy év alatt!