Tükör az ég...

 

 

Tavasz ez a tébolyult rohanás

minden nap új csoda

földporos ösvények szegletén 

vadóc zöld robbanás

part menti füzes alatt

ezüstös csobbanás 

szirom hull és szirom fakad

lenge szélbe mártom ma is könnyedén arcomat

mögöttem derek és fagyok

előttem rügyfakasztó selymes holnapok

zálogom itt e földi létben

titkokat vigyázni 

szerelmes életölelésben

 

apró csodák világa tárul

rigó repül magasba

cinke kukucskál hintázó cseresznyeágról

lopakodó macskapuha léptek

mindenfelé új dalt dúdoló ígéret

karmos szelek ma cirógatásra váltnak

kabáttól

sáltól

szabaduló vállak

bokrok és avarkupacok  alatt

készülődnek

új kelmék

új ruhák

összeérnek gallyak és ágak

intenek a táguló világnak

tükör az ég

azúr fények lesik ahogy a bimbó nekivetkezik

engedve noszogató csábító szeleknek

bódult hévvel tárulkoznak a kelyhek

 áldozat az iramodó percnek

illatukban fürdőző

gondűző jelennek.